A távol-keleti webáruházak árnyékában – Hová tűnt a valódi érték az e-kereskedelemben?

Az e-kereskedelem robbanásszerű fejlődése új korszakot hozott el az európai és magyar piacokon is. Különösen az utóbbi években tapasztalható, hogy a Távol-Keletről érkező online áruházak – mint az AliExpress, Shein, Temu vagy Wish – gyakorlatilag uralják a digitális tér nagy részét. De nem csupán olcsó termékeket kínálnak: komplett ökoszisztémákat építenek, elképesztő költségvetésekkel.

Óriások árnyékában
Ezek a platformok globális szereplők, akik dollármilliárdokat költenek marketingre, influenszer kampányokra, remarketing rendszerekre és automatizált logisztikára. Az erőforrásaik olyan mértékűek, hogy akár évekig is képesek veszteségesen működni egy-egy piacon, pusztán azért, hogy kivéreztessék a kisebb szereplőket – legyen szó hazai webáruházakról vagy egyéni alkotókról.

Ez a stratégia, amit a közgazdaságtan predatory pricing-ként ismer, nem új jelenség. Azonban az online térben különösen hatékony, mivel nem kell boltokat fenntartani, és a logisztika – különösen Kínából – már-már nevetségesen olcsó.

És miközben ezek a vállalatok globális dominanciára törnek, mi történik a kis alkotókkal, a hazai kézművesekkel?

Miért fontos számomra, amit alkotok?
Saját példámat hozva: mandalákat készítek. Nem csak díszítésként – számomra ez egy hivatás. A mandaláimon keresztül szeretném inspirálni az embereket. Arra törekszem, hogy felfedezzék a belső világukat, elcsendesedjenek, és egyre mélyebben kapcsolódjanak önmagukhoz ebben a rohanó, túlterhelt világban. Mindenképpen fontos számomra, hogy a vásárlóim megtapasztalják a tudatos jelenlétet. Ezért szoktam berakni egy színezhető mandalát a boríték minden rendeléshez.

Egy-egy mandala nem csupán színek és formák játéka. Egy érzés, egy pillanatnyi béke, egy belső tükör. És minden egyes darab mögött ott van az időm, az energiám, az odafigyelésem. Ez az, amit nem lehet tömeggyártani. Ez az, amit nem lehet egy konténerben kiszállítani 599 Ft-ért.

A vásárlói döntés: az ár mindennél előrébb?
Sajnálatos módon egyre inkább azt tapasztalom – és ezzel nem vagyok egyedül –, hogy a vásárlói döntések legfontosabb szempontja az ár. A minőség, az egyediség, a mögöttes szándék és érték gyakran háttérbe szorul. Ez nem feltétlenül a vásárlók hibája. A gazdasági környezet egyre szűkíti a lehetőségeket.

De valóban nincs pénz?
Ez egy olyan kérdés, amit érdemes megvizsgálni. Mert ha körbenézünk, láthatjuk: az emberek még mindig költenek. Csak épp másra.

• Statisztikák tükrében: mire költ a magyar?
  Az Eurostat adatai szerint a magyar háztartások átlagosan havi 18-20 ezer forintot költenek alkoholra és dohányárura.
• A KSH 2024-es adatai alapján egy magyar család havonta 25-30 ezer forintot költ gyorsételekre vagy házhoz szállításra.
• Eközben a kézműves termékekre fordított összeg átlagosan kevesebb mint havi 1000 forint.

Ez azt mutatja, hogy nem feltétlenül a pénz hiánya a fő probléma – hanem a prioritás hiánya. Valójában sokszor nem tudatos fogyasztás zajlik, hanem automatikus, szokásokon alapuló költés.

Dropshipping – a látszat kereskedők kora
Egy külön kategóriát képviselnek azok a webáruház-tulajdonosok, akik dropshippinggel foglalkoznak. Nincs raktáruk, nincs gyártási hátterük – csak egy marketingoldaluk van, és egy beszállítójuk Kínában. A termékek olcsók, de az áruk többszöröse annak, amennyiért ők megvették.

Egy 990 Ft-os telefontokot sokszor 8990 Ft-ért árulnak, „prémium” címkével, „limitált” kampányban. Valódi hozzáadott érték nélkül. Ezek a kereskedők gyakran panaszkodnak a versenyre, a piac telítettségére, miközben az ő működésük lényege az árrés maximalizálása – nem az értékteremtés.

Szemben egy alkotóval, aki reggel megfog egy darab fát vagy vásznat, és estére létrehoz valami olyat, ami korábban nem létezett – ők egy adatbázisból válogatnak, és célzott Facebook-hirdetésekkel próbálnak profitot termelni.

A fogyasztó felelőssége
A globalizált világ egyik paradoxona, hogy miközben mindent megkaphatunk olcsón és gyorsan, egyre kevesebb a valódi érték az életünkben. A tömeggyártott termékek nemcsak az egyediséget ölik meg, hanem a helyi közösségek gazdasági túlélését is aláássák.

A kézműves termék nem csak egy „dolog” – hanem egy történet, egy kapcsolat. Amikor egy alkotótól vásárolsz, akkor nemcsak egy tárgyat kapsz, hanem egy darabot az ő idejéből, szenvedélyéből és tehetségéből is. Ez az, amit semmilyen automatizált logisztikai rendszer vagy 2 dolláros ingyenes szállítás nem tud pótolni.

Van kiút?
A kérdés az, hogy a vásárló mit szeretne: egy gyorsan elhasználódó, arctalan tömegcikket, vagy egy olyan terméket, amit valaki szeretettel, figyelemmel és szándékkal készített? Egy olyan tárgyat, ami nemcsak használati, hanem lelki értéket is hordoz?

A helyi kézművesek, mint én is, nem tudnak és nem is akarnak versenyezni árban a gigacégek termékeivel. De hiszünk abban, hogy az emberek lassan újra értékelni kezdik azt, ami valódi, emberi, időtálló. Azt, amit nem lehet tömegesíteni.

Egy gondolat a végére:
Te hogyan döntesz legközelebb, amikor vásárolsz? Az olcsóbb, gyorsabban elérhető, de semmitmondó terméket választod – vagy azt, ami mögött ott a kéz, a szív, az idő és a valódi érték?